A rémálom lassan véget ér: a határok újra kinyílnak, az utazási irodák újra kínálják külföldi útjaikat, a hotelek szobáit ismét elkezdik lefoglalni, megtelnek az éttermek asztalai és nevezetességek újra látogathatóak lesznek. Az idegenforgalmi üzletág és a turizmusból élő országok, úgy tűnik, megmenekültek. Az emberek újra hódolhatnak a kalandtúrák izgalmainak, járhatják – a járvány ideje alatt erőre kapott – természetet és élvezhetik a szabadidő eltöltésének legnépszerűbb módját: az utazást. Az utazás azonban ezután már nem lesz olyan, mint a járvány előtt. Elfeledtük a nagy tanulságot: a járványokat mindenkor az embertömegek mozgása terjesztette, legyenek azok katonák, kereskedők, zarándokok vagy a tömegturizmusban résztvevők. A különbség csak annyi, hogy amíg az 1345 évi nagy pestisjárvány, mely kiirtotta Európa lakosságának felét, 8 év alatt jutott el Ázsiából Európa legnyugatibb csücskébe, addig korunkbeli járványok – illetve a kórokozókat hordozó emberek és tárgyak - alig 24 óra alatt körbeutazzák a Földet. A modern közlekedési eszközök nagy tömegű embert nagy távolságokra igen rövid idő alatt juttatnak el és ez okozza a járványok egyre gyakoribbá válását. Az első, ilyen „szuperszónikus sebességgel” terjedő járvány 1990-ben az úgynevezett „kifutópálya malária” volt, mely a trópusi országban repülőgépbe zárt szúnyogot szállította Londonba. Ezután egyre gyakoribban követték egymást a világon elterjedő fertőző betegségek: 1996-ban az AIDS, 2002-ben a SARS, madárinfluenza 2003-ban, 2009-ben a sertésinfluenza, 2015-ben a MERS járvány, 2016-ban a Zika vírus járvány és 2019-ben a COVID járvány. Tehát egy következő világjárvány kitörése már évek óta várható volt. A turizmus is elérte végső határait: a 6000 főt szállító luxushajók, a 850 főt szállító repülőgépek olyan turistainváziót jelentettek a népszerű idegenforgalmi célpontokban, hogy Velencére, Prágára, Barcelonára nyugodtan kitehették volna a „megtelt” táblát. A pontot az i-re, úgy tűnik, a COVID járvány tette fel. Egy biztos: az eddigi utazási szokások tovább nem tarthatóak. Persze, kár lenne lemondani az idegen országok nyújtotta kulturális kincsek megtekintéséről, a tengerparti nyaralások kikapcsolódási lehetőségeiről, a szabadidősportok aktív pihenéséről. Ezért újra kell gondolnunk az utazás alatti, egészségünket védő és az utazással együtt járó betegségek megelőzésének a taktikáját.
A legelső dolog, amit eddig az utazók túlnyomó többsége elmulasztott: az utazás előtti tanácsadás, vakcináció igénybevétele. Főleg az idősebb nemzedék számára életfontosságú ez, hiszen az ebben a korban már gyakori krónikus betegségek állapotának, gyógyszerelésének kezelőorvos általi felülvizsgálata biztosítja azt, hogy az utazás alatt nagy valószínűséggel nem kell állapotromlástól tartani. Ajánlatos komolyan venni az endémiás területre utazóknak a javasolt védőoltások felvételét, a malária elleni védekezés betartását. Nem csak az idősek veszélyeztetettek, de a gyermekek is, hiszen nekik is törékenyebb a biológiai védekező képességük.
A cseppfertőzéssel terjedő vírus a beteg ember légútjaiból repül ki köhögés, tüsszentés alkalmával, és nem csak más, egészséges emberek légútjaiba jutva fertőz, de sajnálatos módon megmarad a tárgyak felszínén is és így érintéssel is terjedhet. Ezért a gyakori kézmosás csökkenti a fertőző ágensek megtapadását a kezünkön. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a szappanos kézmosás sok kórokozónál hatékonyabb, mint az alkohol-bázisú fertőtlenítőszerek. A rendszeres kézmosás 20 – 40%-kal csökkenti a légúti és az emésztőrendszeri fertőzések számát.
Másik, sokszor elhanyagolt szempont külföldön – főleg a trópusi országokban – a biztonságos étel- és italfogyasztás. Az utazás alatti megbetegedések felét a romlott vagy szokatlan ételek, a fertőzött ivóvíz okozza. Bár sem a megfelelően kezelt ételeken, sem az ivóvízben nem mutattak ki vírust, az utcai árusoktól vásárolt ételek és a nem gyárilag csomagolt és palackozott italok még inkább veszélyt jelentenek, mert a gyomor- bélrendszeri fertőzésekben legyengült szervezet sokkal fogékonyabb a bakteriális- és vírusfertőzésekre. Ezért – főleg trópusi országokban - fokozottan érvényes a 4F szabály: az ételt főzd meg, vagy forrald fel, vagy fejtsd le a héját – és ha egyik sem kivitelezhető: felejtsd el!
A csomagok saját kezelése, és csomagolása mindenképpen csökkenti a kontakt fertőzés veszélyét, ezt a már kapható ultraibolya fényt előállító fertőtlenítő lámpák alkalmazása a védelmet még magasabb szintre emeli. Jó lenne persze, ha a repülőterek csomagkezelésénél is alkalmaznák ezt a módszert. A hotelszobákban a fertőtlenítést és a takarítást a járvány lecsengése után nyilvánvalóan fokozott gondossággal végzik, de nem árt, ha a fürdőszobát és az ágyak környékét mi magunk is fertőtlenítjük.
A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség szakértői szerint a belföldi légi járatok már július elsejétől visszaállhatnak a régi üzemmódra, míg a nemzetközi járatok teljes újraindulását csak októberre prognosztizálják. Persze, a repülőtársaságoknak is szakítaniuk kell az eddigi üzemanyag takarékosságot célzó megoldásaikkal: az eddigi 50%-os utastér légcserélés helyett az utastér egész levegőjét kellene rendszeresen kicserélni. A légcsere takarékos volta és a fedélzeti fertőzések az okai a repülés után jelentkező felsőlégúti hurutoknak. A védőmaszk viselésére vonatkozó kutatások és előírások ellentmondóak: de mivel cseppfertőzéssel terjedő betegségről van szó, nyilvánvaló, hogy saját védelmünkben érdemes viselni, főleg olyan zsúfolt környezetben, mint a közlekedési eszközök, vagy a repülőgépek turistaosztálya. Éppen a megelőző SARS járvány epidemiológiai vizsgálatánál derült ki az, hogy a repülőgépen az egymás körül ülő utasok megfertőzhetik egymást. Így felmerül a kérdés, hogy utasok milyen távol üljenek egymástól. Az un. „szociális távolság” méretére nincsenek pontos vizsgálatok (1 métertől – 8 méterig terjednek az ajánlások) de nyilvánvaló, hogy a turistaosztályon utazó egy sorban lévő 10 ülésben szorongó utasok bármilyen légúti fertőzést átvihetnek a társukra. Az ülések közötti távolság csökkentése az utazási trombózis megelőzésének szempontjából is ajánlott. Nyilvánvaló, hogy a fedélzeti étkeztetést ezek az intézkedések limitálják – gondolom, az ebből származó megtakarítás fedezheti az ülések szellősebb elhelyezkedését. A nagy rotavirus járványok idején vezették be azt, hogy a szállodahajók bejáratánál fertőtlenítőszert adagoló palackokat helyeztek el: ez a megoldás járható út lehet a repülőgép fedélzetére lépés előtt is.
Nyilvánvaló, hogy a végleges megoldást és megkönnyebbülést csak a koronavírus elleni védőoltás bevezetése fog hozni. De addig is, nem lenne szerencsés az utazásokat korlátozni vagy a nemzetközi forgalmat nehézkessé tenni. Mindössze néhány elemi egészségügyi, megkerülhetetlen tényt kell a cselekvés nyelvére lefordítani és mindenekelőtt: időben megtett, hiteles és őszinte tájékoztatást kell a társadalom tagjainak nyújtani.